Az adatelemzés során általában feltételezi, hogy az értékek valamilyen központi adatpont (egy medián) köré csoportosulnak. De néha néhány érték túl messze esik a központi ponttól. Ezeket az értékeket kiugró értékeknek nevezzük (a várt tartományon kívül esnek). A kiugró értékek torzíthatják a statisztikai elemzéseket, ami hamis vagy félrevezető következtetésekhez vezethet az adatokkal kapcsolatban.
Néhány egyszerű képlet és feltételes formázás segítségével kiemelheti az adatok kiugró értékeit.
A kiugró értékek azonosításának első lépése a tartomány statisztikai középpontjának pontos meghatározása. A pontos meghatározáshoz először meg kell keresnie az 1. és 3. kvartiliseket. A kvartilis egy adathalmaz statisztikai felosztása négy egyenlő csoportra, ahol mindegyik csoport az adatok 25 százalékát teszi ki. A gyűjtemény felső 25 százalékát tekintjük az 1. kvartilisnek, míg az alsó 25 százalékot a 4. kvartilisnek.
Az Excelben könnyen lekérheti a kvartilis értékeket a QUARTILE függvény használatával. Ehhez a függvényhez két argumentum szükséges: egy adattartomány és a kívánt kvartilis szám.
A bemutatott példában az E3 és E4 cellában lévő értékek a B3:B20 tartományban lévő adatok 1. és 3. kvartilisét jelentik.
Ezt a két kvartilist figyelembe véve kiszámíthatja az adathalmaz statisztikai 50 százalékát, ha kivonja a 3. kvartilist az 1. kvartilisből. Ezt a statisztikai 50 százalékot interkvartilis tartománynak (IQR) nevezik. A 9-18. ábra az IQR-t mutatja az E5 cellában.
Most az a kérdés, hogy a középső 50 százaléktól milyen messze lehet egy érték, és még mindig „ésszerű” értéknek tekinthető? A statisztikusok általában egyetértenek abban, hogy az IQR*1.5 használható ésszerű felső és alsó kerítés megállapítására:
Az alsó kerítés megegyezik az 1. kvartilissel – IQR*1,5.
A felső kerítés egyenlő a 3. kvartilis + IQR*1,5 értékkel.
Mint látható, az E7 és E8 cellák kiszámítják a végső felső és alsó kerítést. A felső kerítésnél nagyobb vagy az alsó kerítésnél kisebb érték kiugró értéknek minősül.
Ezen a ponton a feltételes formázási szabály könnyen megvalósítható.
Ennek az alapvető formázási szabálynak a létrehozásához kövesse az alábbi lépéseket:
Jelölje ki az adatcellákat a céltartományban (ebben a példában B3:B20 cellák), kattintson az Excel menüszalag Kezdőlap fülére, majd válassza a Feltételes formázás→Új szabály lehetőséget.
Ezzel megnyílik az Új formázási szabály párbeszédpanel.
A párbeszédpanel tetején található listamezőben kattintson a Képlet használata a formázandó cellák meghatározásához lehetőségre.
Ez a kijelölés az Ön által megadott képlet alapján értékeli az értékeket. Ha egy adott érték kiértékelése IGAZ, akkor a feltételes formázást alkalmazza az adott cellára.
A képlet beviteli mezőbe írja be az itt látható képletet.
Ne feledje, hogy az VAGY függvényt használja a célcella (B3) értékének összehasonlítására a $E$7 és $E$8 cellában található felső és alsó kerítéssel. Ha a célcella nagyobb, mint a felső kerítés, vagy kisebb, mint az alsó kerítés, az kiugró értéknek minősül, és így IGAZ értékre lesz értékelve, ami elindítja a feltételes formázást.
=VAGY(B3<$e$8,b3>$E$7)
Vegye figyelembe, hogy a képletben kizárja a célcella (B3) abszolút referencia dollár szimbólumait ($). Ha a B3 cellára kattint ahelyett, hogy beírná a cellahivatkozást, akkor az Excel automatikusan abszolút abszolútá teszi a cellahivatkozást. Fontos, hogy ne használja az abszolút referencia-dollár szimbólumokat a célcellában, mert szüksége van az Excel alkalmazására ennek a formázási szabálynak az egyes cellák saját értéke alapján történő alkalmazásához.
Kattintson a Formázás gombra.
Ezzel megnyílik a Cellák formázása párbeszédpanel, ahol számos lehetőség áll rendelkezésére a célcella betűtípusának, szegélyének és kitöltésének formázásához. Miután befejezte a formázási beállítások kiválasztását, kattintson az OK gombra a módosítások megerősítéséhez, és térjen vissza az Új formázási szabály párbeszédpanelhez.
Az Új formázási szabály párbeszédpanelen kattintson az OK gombra a formázási szabály megerősítéséhez.
Ha módosítania kell a feltételes formázási szabályt, egyszerűen helyezze a kurzort a formázott tartományon belüli bármelyik adatcellába, majd lépjen a Kezdőlap fülre, és válassza a Feltételes formázás → Szabályok kezelése lehetőséget. Ezzel megnyílik a Feltételes formázási szabályok kezelője párbeszédpanel. Kattintson a szerkeszteni kívánt szabályra, majd kattintson a Szabály szerkesztése gombra.